Karácsonyi lidércnyomás, azaz babonák és hiedelmek

A tél beálltával legnagyobb ellenségünk a hideg időjárás, ami ellen könnyen fel tudjuk vértezni magunkat egy jó sállal és sapkával.

Az ünnepek közeledtével izgalmunk az egekbe hág, hiszen be kell szerezni a megfelelő ajándékokat, el kell készíteni a család számára természetesen a legkiválóbb fogásokat és be kell szerezni a fenyőfát is. De mi a helyzet akkor, ha valami közbeszól? Vajon foglalkozunk-e az ünnepeket körül övező hagyományokkal, szokásokkal és intelmekkel? Tiszteljünk-e őseink féltett titkait és ránk hagyott különleges dolgaikat? A válaszhoz egészen a Druidák koráig kell visszaugranunk az időben.

A Druidák számára az örökzöldek szent növények voltak, hisz megszépítették a földet, míg társaik ősszel leveleiket vesztették. Gyakran hajukba is tűzték, főleg olyan különleges alkalmakon, mikor a papok fagyöngyöt gyűjteni indultak az erdőbe. Eme szent növényeket tűzték házaikra, hogy az ártó szellemeket csapdába ejtsék, vagy éppen még a környékről is elűzzék.

A kelták által „mindent gyógyítónak”nevezett fagyöngy Írország kevés területén volt fellelhető, ennek egyik oka lehetett nagy becsben tartása. Különleges ereje mégis abban rejlett, hogy az alatta elhaladó, erdőkben portyázó bármely ellenséget térdre kényszerítette és kezes báránnyá varázsolta.

Későbbi, ámbár kedves hagyomány a fagyöngy alatti csók, melyet visszautasító személyt balszerencse sújtja a jövő év végéig. Ha kellemetlennek érezzük, akkor hunyjuk be szemünket a nemes cél érdekében!  Az örökzöldek otthonunkban való elhelyezése szimbolizálhat termékenységet és örök életet is.

Más hiedelmek szerint az ajtóra helyezett fenyőág minden kis tűlevelén egy angyal állt és az ajtón hidegből betérő jó ember békére és melegségre lelt a szent ágak között.

A magyal ág a boszorkányok, pokoli villámok és mennydörgés ellen biztosította a védelmet. Ha az ág egyenes volt, akkor abban a családban az asszony viselte a nadrágot, de ha girbe-gurba, akkor bizony a férfi volt az úr a háznál. Ha igazán harmonikus kapcsolatra törekszünk, nem árt, ha Karácsonykor mindkettőből beszerzünk egyet.

A magyal később Jézus töviskoszorújának szimbólumává vált, mivel piros bogyó termései Jézus vércseppjeire emlékeztették a hívő embereket.

Egyes legendák szerint az örökzöld ágak vásárlása hozzásegít, hogy a természet tél múltával ujjá szülessen. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a fenyőfát csak december 24-én szabad megvásárolni és feldíszíteni, különben pont az ellenkezője fog történni, és nagyon hosszú télre számíthatunk.

A díszeket január 6-ig nem szabad eltávolítani. Ez vonatkozik az esetlegesen időjárás okozta ház körüli munkákra, tetőjavításra is. Ha hamarabb nekiesünk, akkor a munkát újra el kell majd végeznünk, mert a probléma visszajön. Régen mosni sem szabadott, mert a szárítórúdra a „marha bőre jutott fel”, vagyis a gazda egyik marhája elpusztult.

Emlékezzünk arra az intelemre is, miszerint a fát is csak Vízkeresztkor dobjuk ki, vagy égessük el, mert különben gonosz koboldokat és halált hozunk a házra.

Mai szemmel nézve a fenyő égetése nem engedélyezett, azonban egyre többen vásárolnak cserepes, élő fenyőfát, ezzel is segítve a természet megújulását és védelmét. Tehát a küldetés és az eszme ugyanaz maradt, mint anno a Druidák esetében.

Advent kezdetén helyezzünk egy cseresznyefa-ágat vízbe, ha Karácsonyra kivirágzik, akkor szerencsét hoz az újévben. Ha gyümölcsfáink ágaira szalmaszálat vagy egy kis követ kötünk, azzal nyárra garantáljuk a gazdag gyümölcs termést.

Régen úgy tartották, hogy az állatok Krisztus születését ünneplik. Szenteste térdre rogynak tiszteletére, vagy akár szóra is fakadnak, hogy kibeszéljék a ház népét. De jaj, annak, aki ezeket a szavakat hallgatja, mert balszerencsét hoz szegény fejére!

A Szenteste ablakba helyezett, égő gyertya még manapság is létező hagyomány. Mária és József utazásait, illetve a betlehemi csillagot szimbolizálja, mely nyomán a napkeleti bölcsek Jézusra találtak.

A gyertyát a család legifjabb tagjának kell meggyújtani és csak egy Mária nevű gyermeknek áll jogával eloltani, egyébként pedig meg kell várni, míg teljesen csonkig nem ég. (Természetesen mindenféle biztonsági előírást betartva!)

Ha Szenteste éjféli misére készülünk, vigyünk magunkkal egy gyertyát és a templomban fújjuk el, így általa a pap áldásában részesülünk.

Az esti vacsora után a konyhaasztalra helyezett köményes-mazsolás kenyér, korsó tej, égő gyertya és a nyitva hagyott ajtó szimbolizálja, hogy Mária és József előtt ajtónk nyitva áll. Az asztalon hagyott kenyér elősegíti, hogy jövő évben is bőséggel legyen mit ennünk. Ha egy tál vizet is az asztalon hagyunk, hogy a messzi utazók szomjukat olthassák, akkor az a víz gyógyító erejűvé válik. Óvakodjunk azonban azoktól az utazóktól, akik nem csak a hasukat kívánják megtömni!

Ha éjfélkor kakast hallunk kukorékolni, akkor szerencsés előjelnek lehet tekinteni, ha viszont kutya vonyít, akkor jövő év végére biztosan meg fog bolondulni.

Erdélyben a hajnali misére való készülődés egyik fontos momentuma volt az ajtók és ablakok zárva tartása. Ha nem voltak elég figyelmesek, akkor az állati alakot öltött boszorkányok besettenkedtek és rontást hoztak a ház lakóira.

Az Alföldön a misére való harangozáskor a leányok mézzel kenték be szájukat, hogy ezzel is elcsábítsák a férfiakat és hamar vőlegényre akadjanak. És ugyan ki tudott volna ellenállni az édes csókoknak?

Ha azonban az éjféli misére való harangozáskor a leány befelé söpört, megterítette az asztalt, majd ingben és mezítláb megkerülte háromszor a házat, akkor benézve az ablakon megpillantotta jövendőbelijét. Nem hiába vezet az út a férfihoz a hasán keresztül…

A tiszta, csillagos ég a gazdag termés szimbóluma, a sok hó a zöld Húsvét hírnöke, míg a hideg, szeles Szenteste a jó szerencse jele, mivel elfújja a rossz, ártó szellemeket, ezzel derűt hozva az újévre.

A kitisztított cipő hagyománya inkább december 6-ára vonatkozik. Tiszta cipő esetén a tulajdonost ajándék várja. Karácsony közeledtével a cipő vásárlása viszont rossz előjelnek számít, mert aki ajándékba kapja tőlünk, hamar ki fog lépni életünkből. Ha cipőinket szabályosan egymás mellé rendezzük, akkor vitát szülhet a családban.

A görögök Karácsonykor elégetik viseltes cipőjüket, hogy tiszta lappal lépjenek át az újévbe és elkerülje őket a balszerencse.

Ha egy cipőt az ajtó felé dobunk a vállunkon keresztül és annak orra érinti meg az ajtót vagy annak környékét, akkor még az évben férjhez megyünk.

A Karácsonykor született gyermek mindig különlegesnek számított, hiszen Krisztus születését is szimbolizálta. Ezen gyermek sorsa születésével megpecsételődött, mert örök áldásban és jó szerencsében volt része egész élete során. A babona szerint azon családokhoz jön a gyermekáldás, akiknél a tűz lobog a kandallóban, hisz ott a gyermeket is melegség és szeretet várja.

Egyes legendák úgy tartják, hogy a tűz köré gyűlő családtagok mindegyike mögött megjelenik egy árnyék. Van azonban egy árnyék, ami fejetlen és annak tulajdonosa nem lesz hosszú életű.

A kemencét, a ház meleget adóját Magyarországon is nagy tisztelet övezte, hiszen a ház központja volt, amit a családneves ünnepekkor ült körbe. Nem szabadott azonban a tűzbe köpni, de még tyúkot sem ültetni rá. Tüzét nem adták másnak, hogy szerencséjüket megtarthassák. Kenyérsütés előtt pedig keresztet vetettek rá, hogy szentségét megőrizzék, a kenyér sülését elősegítsék.

Az angoloknál rossz előjelnek tekintették, ha a tűz nem akart meggyulladni, mert balszerencsét hozott a ház népére. Ha a karácsonyi fahasábot, melyet az előző Karácsony alkalmával tettek félre, egy kancsal férfi vagy egy lúdtalpas asszony érintette meg, akkor a gonosz szellemek ellepték a házat. A fahasábot csak tiszta kéz érinthette és tilos volt a hamut felizzítani, meg kellett várni, még teljesen leég. A tűz igen lassan aludt el, ezalatt lehetőség volt tradicionális játékokat játszani, mint a szájjal való alma-halászat vagy a „felfaló sárkány”, ahol egy tál brandybe helyeztek mazsolát és ezt kellett ügyesen kihalászni.

Ha egy hordó egyik abroncsa esik le, akkor is el fogunk veszíteni valakit. Ennek az a magyarázata, hogy ha a hordó tele van, akkor az abroncsok feszesek, ha pedig üres, akkor természetesen leesnek. Elképzelhetetlen, hogy bor nélkül marad a család.

Ha az adventi gyertyák egyike magától elalszik, akkor sajnos valamely családtag fog távozni az élők sorából. Ámbár vigasztaljon minket az a tény is, miszerint Szenteste a Menny kapuja kitárul, és halottaink egyenesen betérhetnek rajta. Ezen este imáink is meghallgatásra találnak, akár csak minden emberé a Földön.

Ha óvatosak vagyunk, akkor betartjuk az étkezésre vonatkozó babonákat is, különben sok haragost szerzünk az újévre vonatkozóan és örökre elkerül minket a jó szerencse is. Lássuk mik is a legfontosabb intelmek, amik fölött érdemes nem szemet hunynunk:

Ha Karácsony reggelén gyertyafény mellett reggelizünk, akkor bizony szerencsés évnek nézünk elébe, de ne feledkezzünk meg a szilvapuding evésről sem, hogy összes barátunkat megóvjuk. Darált húsos pitét és almát is együnk, hogy a jó szerencsét ezzel is garantáljuk. Természetesen ne mindent össze-vissza, de az nagyon fontos hogy ezeket még Szenteste fogyasszuk el, hogy biztosan hasson a varázs. Utána viszont ne nagyon fogyasszunk húst, hogy megakadályozzuk a betegségeket, főleg a lázas állapotot.

A karácsonyi pudingot háromszor kell megkavarni, méghozzá keletről nyugatra, mely a Jézust meglátogató bölcset szimbolizálja. Ez a procedúra szerencsét, a hölgyek számára pedig új férjet eredményez. A pudingot szenteste szabad megkezdeni, de hagyni kell belőle egy kis adagot jövőre is. A tradíció szerint érdemes belekeverni egy jegygyűrűt is a házasság érdekében és egy gyűszűt a jólét érdekében. Természetesen vendégeinknek előre jelezni kell, hogy elkerüljük a véletlen baleseteket.

A morzsákat érdemes összesöpörni, hogy ezzel megóvjuk a baromfikat a betegségektől.

Jó egészségünk érdekében igyunk három korty sós vizet is még a karácsonyi vacsora előtt. A vacsora mindig legalább kilenc fogásból álljon. Ne sajnáljuk az ételt szeretteink elől, hisz ezzel a jövőre nézve nagy bőségre számíthatunk mi is. Tányérunk alá helyezzünk Krisztus szimbólumának, a halnak pikkelyeit, mert ez hossza meg számunkra a jövőre nézve a bőséget, gazdag termést és jelentős hasznot.

-A hóban kint hagyott pénzérme szintén gazdagságot jelképez, főleg annak, ki szenteste becses megtalálója lesz. Az Ipoly mentén köztudott, hogy az elázott pénz pedig Advent idején tisztul.

Vízkeresztkor húzzuk végig egy hering farkát gyermekünk csukott szemén, elkerülve ezzel a betegségeket.

Nem hiába közkedvelt étel a hal a karácsonyi vacsorákon. Sokan megszokásból fogyasztják,sokan Krisztus előtti tisztelgésből, de szigorúan csak az évnek ezen napján.

Dél-Ulsterben, Észak-Leinsterben és Kelet-Connaughtban egy különös hagyományra figyeltek fel a tudósok. Az asztal közepére egy kór alakú tortát helyeztek, melybe beleszúrt tölgy ágak egy-egy családtagok jelképeztek. Később ezt egy tucat gyertyára cserélték és a torta közepére egy vaskosabb gyertyát helyeztek. Ez szimbolizálta Jézust és a tizenkét apostolt. Számukra Jézus volt a világ megváltója.

A szerelem övezte babonák sem maradhattak el, mint a bottal való disznó csapdosás. Ez a művelet azért volt szükséges, hogy a leányka megtudja férje életkorát. Ha az első felvisító malac öreg volt, akkor sajnos ilyen férjre számíthatott, ha fiatal, akkor szerencsésebbnek bizonyult. Előfordult azonban, hogy egy malacnak sem volt kedve visítani, így a lányka bizony hoppon maradt.

A malacok mellett lévő tyúkól ajtaján be kellett kopogni Szenteste 11 és 12 óra között. Amennyiben a kakas elkezdett kukorékolni, úgy garantált volt az esküvő. Azonban ha éjfél után értünk oda, akkor meghallottuk az állatok titkos beszédét, amiben nem volt köszönet.

Ha a leányka a hazafele úton megpillantva egy körtefát kilencszer megkerülte azt hátrafele, úgy megpillantotta jövendőbelijét.

Minden népcsoportnak megvannak a maga babonái és szokásai. Bármelyikben is hiszünk, ne felejtsünk el magunkban is hinni picit. Az is könnyen hozzásegíthet egy vőlegényhez, de a sikeres jövőnkhöz is.