Karácsonyi vacsora

Minden országban más és más ételeket szokás főzni karácsonyra. A karácsonyi vacsora alkalmával összegyűlik az egész család, hiszen ez a szeretet ünnepe. Régen a karácsony elképzelhetetlen volt a kapcsolódó szokások nélkül. Bár a hagyományok többsége már csak emlék, mégis sokan vannak, akik előszeretettel elevenítik fel a régi tradíciókat. A karácsonyi hagyományok közösségi-, illetve családon belüli szokásokra bonthatók, míg a közösségi tradíciókat, mint például a regölést, vagy a betlehemezést ma már csak a hagyományőrző csoportok művelik, addig a családi hagyományok többsége a köztudatba beépülve ma is az ünnep szerves részét képezik. A karácsony fénypontját mindig is az ünnepi vacsora jelentette, ahol mind az asztal terítésének, mind pedig az elkészített ételeknek meghatározott rendje és jelentése volt. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Általában december 25-én következik be az ünnepi ebéd vagy vacsora. A család vagy esetleg a nagyobb rokonság gyűlik össze ilyenkor, hogy együtt fogyasztják el a karácsonyi ételeket, amiket a háziasszony minőségi alapanyagokból készít el.

Minden asztalra kerülő ételnek megvolt a maga mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák a következő évre biztosított bőséget, a fokhagymának egészségvédelmi és gonoszt elriasztó szerepe volt, a diót a rontás elhárítására és jövendölésre használták (egészséges dió egészséget, rossz dió betegséget jelentett), a méz pedig az élet édességét, a szerelmet és a szépséget szimbolizálta az ünnepi vacsora során.

A karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a pulyka, a hal, a töltöttkáposzta, a diós-mákos bejgli (régi nevén mákos – diós kalács) és persze a mákosguba volt, de a főételek elkészítése és népszerűsége az országon belül területenként nagy eltérést mutathat. Ma már például a karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a rántott hal, azt azonban kevesen tudják, hogy ez egy bécsi eredetű, városi hagyománynak köszönhetően terjedt el hazánkban. Persze ennek az ételnek is van a magyar hagyomány szerint egy mágikus jelentése, hiszen a halpénz, halpikkely a sok pénzt, a jövő évi gazdagságot szimbolizálta. Szinte elmaradhatatlan fogás volt a bejgli. Emellett nagyon elterjedt volt a mézeskalács, amit már hetekkel az ünnepek előtt megsütöttek és amellett hogy szívesen fogyasztották, az akkor még az ünnepi asztal fölé helyezett, karácsonyfát is azzal díszítették. Ékesítésként még fényes papírba csomagolt házilag készített szaloncukrot és diót is használtak. 

A vacsora után a család közös imádkozással, beszélgetéssel, énekléssel és az ajándékok átadásával ünnepelte közösen a Megváltó születését.

Miért van a karácsonyi asztalon hal a keresztények és a néphagyomány szerint?

A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg. Eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste. A keresztény hagyomány alapján a karácsonyi böjt december 24-én éjfélig tartott.

Ezt a szigorú böjtöt – amely kizárólag zöldségek, gyümölcsök és tésztafélék fogyasztását engedélyezte – VI. Pál pápa Poenitemini kezdetű, a böjti fegyelmet rendező konstitúciójával 1966-ban enyhítette. Azóta a szentestei vacsorára már másféle ételek is fogyaszthatók, és a karácsonyi asztalról a legtöbb helyen természetesen nem hiányozhat a hal sem.

Ennek egyik magyarázata, hogy amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett. A hal motívum a kereszt mellett az egyik legfontosabb jelentésű, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való hitet jelképezi, hanem mindazokat, akik követik Krisztust.

Másrészt a karácsonyi halevés magyarázata a néphagyományban is megtalálható. A gyorsmozgású hal az új esztendőben hasonló haladásra serkenti az ünnepi asztalt körülülő családot, és a halpikkelyek bőséget ígérnek a ház népének a következő esztendőre. Hasonló jelentése van az ilyentájt fogyasztott babnak, borsónak, lencsének és máknak is.

A karácsonyi halevés szokása valamennyi európai keresztény országban elterjedt. Nálunk és a lengyeleknél a karácsony elmaradhatatlan fogása a halleves. Oroszországban a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta, a blini, a németeknél a pirítóssal tálalt kaviár, a svédeknél a lutfisk nem hiányozhat az ünnepi menüből.

Karácsonyi népszokások vacsorakor

 Méz

Úgy tartottak, hogy a méz megédesíti az életet, ezért máig sokféle a karácsonyi vacsora kezdő fogása a mézbe mártott fokhagyma, dió, mézzel ízesített ostya. Aki mézet vagy sült tököt evett, az egész évben felvértezve érezhette magát a torokbetegségek ellen. A hagyományos karácsonyi ételek közül nem hiányozhat a dió, a mák, a méz, az alma és az aszalt szilva.

Alma

A családfő az almát annyi gerezdre vágta, ahányan az asztalt körül ülték: mindenki kapott belőle, hogy olyan kerek és összetartó legyen a család, amilyen kerek az alma, s hogy ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon. Az alma a szépség és egészség megidézésére, a rossz távoltartására is szolgált.

Fokhagyma

A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13-án, Luca napján volt a leghosszabb az éjszaka, és ilyenkor illett fokhagymát dugni a kulcslyukba. Vagy keresztet rajzolni vele az ajtóra, hogy elűzzük az ártó szellemeket. A fokhagyma az élet erőt jelképezte.

Hal

Magyarországon szinte nem karácsony a karácsony halászlé vagy rántott hal nélkül. A halászlé szerves része a karácsonyi menünek a mai napig. Jelentése kettős, egyrészt keresztény tartalommal bír, hiszen amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett, másrészt a karácsonyi halleves a néphagyományban is megtalálható. Úgy tartották, hogy a gyors mozgású hal az új esztendőben haladásra serkenti az ünnepi asztalt körülülő családot, és a halpikkelyek bőséget ígérnek a ház népének a következő évre.

Bejgli

A karácsony elmaradhatatlan süteménye a bejgli, ami osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba. Neve is német eredetű, és eredeti – hajlított, patkó alakú – formájára utal. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. A bejgli töltelékében főszerepet játszik a dió és a mák: utóbbi a bőséget szimbolizálja.

Bor

December 27-én ünnepli az egyház János apostolt, Krisztus legfiatalabb tanítványát. A régi János-napi szokások legjelesebbje a borszentelés és a Szent János áldása, más néven Szent János pohara, vagyis a szentelt borral való köszöntés, áldomás. Régen a János-napon megszentelt borral kínálták azokat, akik hosszú útra keltek, búcsúzkodtak. Ez volt János pohara. December 27-én minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon meg a bor. 

A karácsonyi vacsora alkalmával a szaloncukor elengedhetetlen dísze és desszertje az ünnepi asztalnak. A szaloncukrot otthon is e lehet készíteni ízlés szerinti ízesítőkkel.

HOZZÁVALÓK:

• 50 dkg kristálycukor
• 1,75 dl víz
• 35 g méz

Az ízesítéshez: étcsokoládé, kávé, gyümölcssűrítmény

ELKÉSZÍTÉSE:

A szaloncukor az úgynevezett fondantból készül: a francia szó annyit tesz, mint könnyen olvadó. A cukorhoz épp csak annyi vizet szabad hozzátenni, amennyiben könnyen oldódik. A cukoroldat mézet (vagy glükózszörpöt) is igényel, ez biztosítja, hogy a cukor tömeg idő előtt ne kristályosodjon ki, és később megőrizze az állagát. A cukrot 116 °C-ra főzzük: az oldat akkor jó, amikor a forró cukor, amit egy kiskanállal egy hideg vizes lábaskában cseppentünk, puha, gyúrható golyóvá áll össze. A forró cukoroldatot fém habverő üstbe vagy fazékba öntjük, és hidegvíz-fürdőben hagyjuk teljesen kihűlni – kavargatni tilos! Miután kihűlt, robotgéppel közepes fokozaton addig keverjük, amíg teljesen kifehéredik, kikristályosodik, s azt nem vesszük észre, hogy kezd visszapuhulni. Addig keverjük, míg fényét veszti. A fehér masszát nedves kézzel átgyúrva kapjuk a fondant. Ezt egy másik edényben vissza melegítjük 75-80 °C körülire. Szilikonpapírra helyezett kapcsos tortaformába öntjük, jó másfél ujjnyi vastagra. Önthetjük szilikonos jégkockatartóba is, ekkor megspóroljuk a vágás, darabolás kényes műveletét. A krémet olvasztott csokoládéval, gyümölcs sűrítményből vagy kávéval színezhetjük, ízesíthetjük. A formába öntött masszát hűlni hagyjuk, majd felkockázzuk és becsomagoljuk.

A másik karácsonyi édesség, ami nem hiányozhat az asztalról, az a borlekvár. Elkészítése egyszerű, mégis egy tömény, édes, ízletes lekvárt kapunk

HOZZÁVALÓK:

• 1 l bor (fehér vagy vörös)
• 1 kg cukor
• 2 zacskó 1:1-es dzsemfix
• 1 db citrom
• 1 db kétcentis vaníliarúd

ELKÉSZÍTÉSE:

Kifacsarjuk a citromot. Felforraljuk a bort, hozzátesszük a citromlevet, a cukrot és folyamatos kevergetés közben a dzsemfixet. A vanília darabka oldalát egy éles kiskéssel felhasítjuk, széthajtjuk, mint egy kis könyvlapot, és bedobjuk a lébe. 10 percig kis lángon bugyogtatjuk, kavargatjuk, vigyázzunk, hogy ne fusson ki. Kivesszük a vaníliát, a levét szép csatos üvegekbe kanalazzuk, lezárjuk, és 5 percre fejreállítjuk. Az állagától nem kell megijedni: másnapra szépen megdermed. Szalaggal átkötve különleges ajándék lehet.